Vadas mártás - vega módra

Többször is készítettem vadas mártást vegetáriánus módra, de ez a legutóbbi annyira jól sikerült, hogy muszáj lejegyezzem a receptjét.
Tehát: odatettem főni apró (2x2 cm) kockára vágott murkot, zellert és sütőtököt, annyi vízben, amely épp ellepi. Az arány: kábé 1 rész zeller, 2 rész sütőtök, 3 rész murok.
Mikor megfőtt, megvártam míg kihűl, majd az aprítógéppel ledaráltam.
Egy kisebb lábasban karamellizáltam kevés cukrot, amit miután gyönyörű, csillogó barna színe és csodás illata lett, a zöldség levével töltöttem fel.
Egy nagy lábasban olajon dinszteltem egy nagy fej hagymát, megszórtam kevés liszttel, és feltöltöttem a cukros lével, majd hozzá adtam a ledarált zöldséget. Fűszereztem: só, bors, mustár, babérlevél, kevés apróra zúzott fokhagyma.
Néhány perc fövés után, joghurttal savanyítottam és "színeztem".
A húst eltett cserepes gerebengomba helyettesítette, amelynek az állaga leginkább a vesepecsenyére hasonlított.

Mesés lett!

Kelbimbó zöldséggel, tejfölös mártással

A piacon jártamban, megkívántam a kelbimbót. Utólag elgondolkodtam, hogy talán azért, mert olyan jól rímel a mellbimbóval?!

A következőképpen készítettem el: vajban dinszteltem hagymát. Mikor megüvegesedett, hozzáadtam az apróbb kelbimbókat egészben, a nagyobbakat kettőbe vágva, a gyufaszál méretűre gyalult murkot és zellert. Megszórtam kevés sóval, borssal és apróra vágott fokhagymával. Néha öntöttem alájuk pici vizet, hogy oda ne süljenek. Mikor jól megpárolódtak, de még azért roppanósak voltak, megszórtam kevés liszttel, és jó bőven adtam hozzá tejfölt, pici mustárt, majd össze főztem.
Felséges lett!

"Vegetáriánus pacal" leves

A környezetemben többen is esküdtek a pacallevesre, hogy mennyire finom, mennyei, szóval csak szuperlatívuszokat hallottam róla. Húsevő koromban  háromszor próbálkoztam vele, de mindegyik egy fiaskó volt számomra.
Aztán a minap, egy barátomtól hallottam a vegetáriánus pacalleves receptjét, amely tulajdonképpen egy finom gombaleves, "pacal módra" elkészítve. Én a következőképpen készítettem el:

Hozzávalók: 40 dkg őzláb gomba (de lehet készíteni laskagombából is!!), 2 murok (sárgarépa), 3 dl tejföl, 2 tojás sárgája, 1 evőkanál mustár, 5 cikk fokhagyma, 3 evőkanál olaj, só, bors, ecet

Elkészítése: A murkot (sárgarépát) megpucoltam és a reszelő apró lyukán lereszeltem, majd megdinszteltem az olajban . Mikor megpuhult, színt váltott, sóztam és megszórtam kevés borssal és felöntöttem vízzel, majd hozzáadtam a  kábé 1x5 cm-is csíkokra  vágott őzláb gombát. Hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát is. Mikor a gomba megfőtt, levettem a levest a lángról. Kikavartam a tojássárgát a mustárral és a tejföllel, apránként hozzátöltöttem kevés levest, és ecetet.

Nagyon finom, egyszerűen elkészíthető leves!

Állítólag a leves íze megtévesztésig hasonlít a pacalleveséhez!!!

2015 szeptember 15

Céklakrém leves

Volt otthon céklám, de nem volt készen semmilyen leves. Akkor gondoltam, hogy jól jönne egy finom krémlevest. Így született meg ez a leves…
Tehát: először apróra vágott hagymát dinszteltem forró olajban. Ehhez hozzáadtam a kábé 1x1 centisre felkockázott céklát és murkot, és együtt is pirítottam, hogy picit karamelizálódjanak. Majd sóztam, feltöltöttem annyi vízzel, hogy kétujjnyival ellepje, és hozzáadtam egy felkockázott krumplit is. Mikor már főtt a víz, fűszereztem egy kiskanálnyi rozmaringgal.
Miután kihűlt, turmixoltam, és felengedtem joghurttal – tejföllel vagy tejszínnel is lehet, de nekem ez volt otthon. Újrafőztem, közben megbolondítottam egy kevés gyömbérrel.
Pirított kenyérkocka dukál hozzá.

Ez (is) egy egyszerű, de ugyanakkor nagyon finom, és valószínű egészséges leves!

 2014 szeptember 17

Komlóleves

Minthogy remélhetőleg jó másfél hónap múlva itt a tavasz, és lesz friss, gondoltam, használjam el a tavaly eltett komlót.
A következőképpen készült egy finom leves:

1.   odatettem főni másfél liter vizet, és beledobtam egy hagymát
2.   10 perc múlva még beledobtam 2 cikk apróra vágott fokhagymát és egy leveskockát, és főztem még 10 percet
3.   egy másik edényben készítettem egy világos rántást, amelyhez hozzáadtam az eltett komlót
4.   apránként feleresztettem az alaplé nagy részével
5.   főztem kb. 5 percet, majd a megmaradt alaplét jól összekevertem tejföllel, és azt is hozzátöltöttem a leveshez
6.   beleütöttem 2 tojást, és addig főztem, amíg a tojások kemények lettek

Nagyon üde, világoszöld tavaszváró leves lett.

 A következő alkalommal paradicsomosan fogom elkészíteni....


2014 február 9

Uborkás joghurt leves

Megkívántam a joghurtot, de levest is szerettem volna enni. Nosza! Egykettőre utánanéztem Gugli úr barátunk segítségével, és ráakadtam a joghurt levesre.
Itt pedig következzen, ahogy én készítettem: lereszeltem a reszelő nagyobbik lyukán egy kígyóuborkából kábé 10 centit és besóztam.
Odakészítettem a "levest": félliternyi joghurthoz vegyítettem egy evőkanálnyi kukoricaolajat (hiába, ez a kedvencem), 2 cikk apróra vágvott fokhagymát , 1-1 evőkanálnyi, a mozsárban összezúzott kaprot és mentát, bő deci vizet, és az egészet kikavartam. Fél óra múlva kicsavartam az uborkát, és hozzáadtam a "leveshez", majd betettem a hűtőbe (kb. 4 órára), hadd érjenek össze az ízek.
Nem igazán értem, miért sorolják a levesek közé (mert az én értelmezésem szerint a levest főzik), de tényleg nagyon finom! A menta-kapor kombináció a fokhagyma aláfestéssel egy roppant érdekes ízvilágot teremt!
Biztos, hogy még sokszor fogom elkészíteni ezt a levest, főleg meleg nyári napokon, mikor bűn és vétek a főzés!



2014 február 8, szombat

Káposzta sajtmártásban

Kaptam egy barátomtól egy nagy fej káposztát és egy tehénsajtot. Töprengtem, hogy mit is készítsek, hogy mindkettő legyen benne.
A következő finomság született:

• Egy fazékba odatettem vizet főni, amibe tettem sót és köménymagot. Közben vékonyra vágtam a káposztát, és mikor a víz főni kezdett, beletettem. Hagytam 10 percet főni. 
• Közben megpucoltam egy nagy fej hagymát, két murkot és egy darab zellert. Olajban dinszteltem a hagymát, majd belereszeltem a zöldségeket. 
• Miután megpuhultak, megszórtam liszttel. Töltöttem hozzá vizet (tej lett volna jó, de nem volt kéznél...), és hagytam főni. 
• Közben leszűrtem a káposztát. 
• A mártáshoz reszeltem jó bőven sajtot, megszórtam gyömbérrel, és felengedtem tejföllel. 

Mikor jól összefőttek, belevegyítettem a káposztát. Nagyon finom, pikáns lett!

Fontolgatom, hogy holnap lesz belőle egy rakott káposzta, a következő rétegezés szerint (lentről felfelé): rizs-káposzta-rizs-káposzta-tejfölös sajt-prézli - és irány a ler :-)



2013 december 18

Cserepes gerebengomba savanyúság

Az előző bejegyzésemben írtam, hogy milyen sok gombát találtunk Marosfőn. Az egyik fajta gomba, amelyből rengeteg volt, az a cserepes gerebengomba, avagy ökörnyelv.
Minthogy a mi vidékünkön nem terem, ez számomra újdonság. A helybeliek nem igazán ismerik és használják. Ott elvannak a hirippel (ízletes vargánya) és rókagombával, na meg jobb híján leereszkednek az őzlábhoz és galamb gombákhoz.
Na de szaporán utánanéztem a gereben gombának: a gombász könyvek, illetve barátom a Wikipédia azt írja:

Más gombával nem téveszthető össze. Erős, fűszeres íze miatt önállóan ételt nem lehet készíteni belőle, kis mennyiségben viszont kitűnő fűszergomba gyanánt levesekbe, paprikásokba.
Több se kellett, megszületett az elhatározás: savanyúság lesz belőle.
Az elhatározást tett követte: megmostam a gombákat, majd felvágtam csíkokra.

10 percig főztem fűszerezetlen vízben, mindössze citromsót tettem a vízbe, hogy a gombák ne barnuljanak meg.
Amíg a gomba főtt, elkészült a savanyúság leve: tettem a vízbe sót, cukrot, ecetet, mustármagot, koriander magot a kismozsárban összezúzva és babérlevelet. A gombákat leszűrtem, majd befőttes üvegekbe tettem. Vágtam rá kevés fokhagymát, ráöntöttem a leszűrt forró levet, és száraz dunszt.
Két nap múlva lesz egy nedves dunszt, aztán Isten, segíts!

Az alábbi kép szintén a nagy gombaeltevési  lázban született:

De ezek nem savanyúságnak lettek eltéve, hanem csak simán, sós vízbe. Kis magyarázat: a világos színűek hirip (ízletes vargánya) gombák, a sötétek pedig tinórúak.

Marosfői őzlábgomba bécsiszelet

2013 szeptemberében, egy gombász ha Marosfőn kiment az erdőre, mezőre, a csodálatos pagonyokba, biztosan állíthatom, hogy a gombászmennyországban érezhette magát!!
Minthogy naponta leesett egy jó kis zápor, aránylag hűvösek voltak az esték meg a hajnalok, bő volt a harmat is, hát nagyon jó gombatermésnek örvendhettünk. Ami hihetetlen mennyiségben van az a különböző féle-fajta tinorúk és a galambgombák. Bőven volt ízletes vargánya - más néven: hirip, mátégomba, medve gomba - őzláb, gereben gomba, viszont meglepetésemre, nagyon kevés rókagomba,
Na de most az őzlábakról szeretnék írni: mindig az volt a gondom, hogy ezeket a finom gombákat csak frissen elkészítettük, elfogyasztottuk, és aztán novembertől egészen a következő júniusig csak kívántuk. De most Marosfőn a vendéglátónktól megtanultam, hogyan lehet tartósítani....

Hát ez annyira egyszerű, hogy fogalmam sincs, eddig miért nem próbáltam: tehát a gombák kalapját szépen megmossuk, hagyjuk száradni - esetleg konyharuhával felitatjuk róluk a vizet - majd panírozzuk, hogy legyen "bécsi szelet" belőlük: liszt-tojás-zsemlemorzsa. És rögtön betesszük a mélyhűtőbe dideregni.

Egyszerű... Nem?
Majd a télen lesznek képek is róla, mikor megsül az első széria....


2013 szeptember 14

Mángold leves

Megmondom őszintén, a tavalyig nem is hallottam a mángoldról. De ettem belőle levest, és nagyon ízlett.
Így hát mikor most én is kaptam, gyorsan készítettem egyet. Minthogy nagyon jóra sikeredett, arra gondoltam, leírom magamnak, hogy el ne felejtsem, és másoknak, ha netalán kapnak valahonnan és nem tudják hogyan készítsék, vagy esetleg ha megkívánják.
Tehát a következőképpen készítettem:

• Olajat forrósítottam egy fazékban
• Megpucoltam egy nagy fej hagymát, és apróra vágtam, majd bele az olajba
• Míg a hagyma üvegesedett, megmostam a mángoldokat
• Levágtam a levél alatti szárakat, és kb. 1 centis darabkákra vágtam őket, majd belezuttyintottam a hagymába.
• A leveleket felvágtam kétujjnyi csíkokra
• Mikor a szárak is megpuhultak, a hagymát és szárakat megszórtam egy jó kanálnyi liszttel
• Kicsit kavargattam, majd feltöltöttem paradicsomlével, majd hozzáadtam a leveleket
• Tettem belé rizset
• Fűszereztem: só, kapor, csombor, kakukkfű
• A teljes előkészület kábé 10 perc volt
• Mikor megfő a rizs, akkor kész a leves. Kevés tejföllel bolondítottam

Amíg főtt a leves, megnéztem a wikipédián, hogy mi is az a mángold? Hogy-hogy eddig nem hallottam róla?
Nos. A wiki a következőket írja:

A mángold (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla, Beta vulgaris subsp. cicla, más osztályozás szerint Beta vulgaris convar. vulgaris vagy Beta vulgaris var. vulgaris) adisznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába, a répaformák (Betoideae) alcsaládba tartozó konyhazöldség, legközelebbi rokona a cékla. Nevezik „leveles répának” is.

Bár a Földközi-tenger környékén már az i. e. V-IV. században ismerték, mégis mára Európában szinte ismeretlen növényről van szó (helyileg ismert Olaszország déli részein [bietola], Franciaországban [blette] vagy Németországban [Mangelwürzel vagy Mangold]).Lágy szárú kétéves növény, az első évben a gyökere és lombozata, a második évben amagszára fejlődik ki, azonban mivel konyhai célra leveleit használjuk, általában az első évben leszüreteljük őket (amikor elkezdi növeszteni virágját és magjait, akkor levelei elsatnyulnak). A növény termése a gomoly. Több fajtája van: a legelterjedtebbnek levelei mélyzöldek vagy halványabbak (fajtától függően, de ismert lilás vagy pirosas levélnyelű fajtája is), és a növény akár 60-80 centiméteresre is megnőhet. Formája egy megnyúltkínai kelhez hasonlít. Talajban nem válogatós, de igényli a sok napsütést és a vizet, melyből egy nap akár 2 dl-t is elhasznál. Tavasz végén vetik, és júliustól késő őszig növeszt ízletes leveleket.

Az íze a spenóthoz (paraj) hasonló, de annál erőteljesebb. A levelekből általában a spenóthoz hasonló főzeléket készítenek, a levélnyelek pedig a spárgához hasonlóan használhatók fel.

És így hogy megnyugodtam, hogy Ajropában szinte ismeretlen növényről van szó, jóízűen elfogyasztottam egy nagy tányér felséges levest, majd repetáztam   

Gyömbéres-sajtos roppanós

Egy finom és egészséges, immunrendszer erősítő koratavaszi  finomság:
Olajban odatettem pirulni egy nagy fej hagymát, amit előzőleg hosszú vékony szeletekre vágtam. Közben megpucoltam két nagy murkot és egy zellert, és pálcikákra reszeltem. Mire végeztem, üveges lett a hagyma, hát hozzáadtam a zöldségeket.

Egy nagyobb gyömbért megmostam, és anélkül hogy meghámoztam volna, pálcikákra vágtam, és hozzáadtam ezt is a készülő eledelhez. Még megszórtam nagyon kevés apróra vágott fokhagymával, és egy fél pohár vizet töltöttem az ételhez, hogy a zöldségek megpárolódjanak. Kb. összesen 10 percet hagytam, hogy minden roppanós maradjon!
Főztem 2 tojást, és lereszeltem 20 deka sajtot, és megkezdtem egy zöldpaszuly konzervet.

Egy jénai tálba rétegeztem az összetevőket, a következőképpen:

Alul a zöldségek, egy sor paszuly, ismét zöldség, paszuly, a tojások, majd jó vastagon a sajt!
Irány a ler!

Közben leírom, hogy a murok miért is murok? Íme:

A murokról nyelvileg:  – Fehér, ernyős virágú, két éves parlagi növény. Ebből nemesített sárgarépa. A murok neve ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Ez a magyarázata annak is, hogy a székelyek őrizték meg e nevet. A murok keresztmetszete a szemünk alakját mutatja, és benne levő tápanyag a szemre rendkívül jó hatással van. A szem az a lyuk, luk, ok, melyen keresztül fény árad be. Innen az ablak szavunk, mely kerek lyukat jelent. A murok fordítva korum, és a murok karós gyökerű. A mur gyök a rágáskor keletkező morajra, zajra, a ru, rum a murok vörös színére utal (rúzsa). A muroknak, mint növénynek, semmi köze a répafélékhez. A répával való hasonlóság külső látványi és hangvonatkozású: karós gyökér, mely rágáskor ropogós hangot ad.

2013 március 16

Nyers zellerkrém

Egy nagyon egyszerű, egészséges és finom kenyérre kívánkozó krém:

Egy nagyobb zellert apróra reszelünk, majd apránként hozzá keverjük a következőket: só, pici bors, apróra zúzott fokhagyma, mustár, tojássárga, vegetta por és esetleg kevés tejföl.

Mennyiségeket nem írok, mindenből tetszés és ízlés szerint. A lényeg, hogy simára kavarjuk.

Jó étvágyat!

Vinetta leves

Hát hiába, úgy látszik mostanában a vinetta nem akar lekerülni a slágerlisták éléről...
A minap a piacon voltam, és mit látnak szemeim?
Fehér vinettát.

Minthogy eddig még se nem láttam, se nem kóstoltam, nosza hamar vettem néhány darabot, anélkül, hogy tudtam volna, mit is szeretnék igazán belőle. De egykettőre elhatároztam, hogy ebből egy finom leves is fog készülni. Az elhatározást tett követte, és egy szép esős vasárnap délelőtt elkészült a leves:
Egy fazékba öntöttem kevés olajat, és beletettem az apróra vágott hagymát. Mikor üveges lett, beledobáltam két, kb. 1x1 centis kockákra vágott fehér vinettát, és egy kanálnyi medvehagymát - ha ez nincs, jó a fokhagyma is. Kavargattam, és néha öntöttem még hozzá pici olajat, amíg szép puha nem lett. Megszórtam 2 kanál liszttel, majd lassanként feltöltöttem 1,5 liter vízzel. Miután felfőtt fűszereztem kakukkfűvel és majoránnával. A végén (úgy 10-15 perc sűrű kóstolgatás után) 1 tojássárgából és kb. 1 deci tejfölből készítettem egy habarást, és  megszórtam kevés petrezselyemzölddel. Almaecet vagy citromlé dukál hozzá, ízlés szerint.



2012 október 14

Vinetta varázs

Már írtam, hogy a vinetta (padlizsán) a kedvencem. Most egy újszerű finomság készült belőle, amelyet szerényen, vinetta varázsnak kereszteltem:

Egy vinettát meghámoztam, felvágtam ujjnyi vastag karikákra, majd  besóztam, és hagytam hogy levet eresszen - kb. 15-20 perc.

Egy nagy fej hagymát sóztam, üvegesre pirítottam egy kanálnyi olajban, majd beletettem a kis kockákra vágott vinettát. Még töltögettem hozzá egy kevés olajat, és megpirítottam a vinetta kockákat is. Következett a karikára vágott murok (sárgarépa). Ezeket együtt, addig kavargattam, amíg enyhén odakaptak - ettől (is) kapnak egy finom ízt. Egy pici víz, hogy ne égjenek tovább, majd következett az apróra vágott 3 cikk fokhagyma, egy-egy fél piros és zöld paprika, 3 paradicsom négybe vágva, végül a fűszerek: bors, kakukkfű és bazsalikom. Fedő a tetejére és jó párolódást!

Addig hagytam, míg a murok félkészre párolódott, de még "roppanós" maradt.

 

2012. szeptember 11

Muszaka alapanyag télire

Javában tombol a vinetta (padlizsán) szezon. Bár mindenféle zöldséget nagyon szeretek, ez mégis az egyik kedvenc.
Készítettem egy finom muszakát. Nagyon finom lett. Költői kérdés: milyen lehetne még másmilyen?
Elkezdtem fantáziálgatni, hogy milyen jó lenne, ha egész télen és tavasszal lehetne élvezni ezeket a finomságokat... és akkor megszületett a nagy elhatározás: készítek muszaka alapanyagot, és tartósítani fogom.
Így született meg az alábbi recept.

A vinettákat meghámoztam, majd ujjnyi (szűk centi) vastag karikákra vágtam. Megsóztam őket, és egy ferde lapítóra tettem 20-25 percre, hogy kicsorogjon a levük. Utána papírtörlővel leitattam a levüket, majd pirosra sütöttem őket egy tepsiben. Nagyon kevés olajat kell alájuk tölteni!

Mikor az egész megsült, befőttes üvegekbe tettem, majd nekifogtam a "fojtásnak".
Olajban dinszteltem hagymát és mikor szép üveges lett, adtam hozzá fokhagymát.
Lévén nagyon meleg, nem töltöttem az időt paradicsommártás készítésével- a kész paradicsomlevet használtam fel. Tehát feltöltöttem a hagymás olajat paradicsomlével, majd fűszereztem: bors, pici cukor, bazsalikom, rozmaring. Főzicskéltem vagy 20-25 percig. A végén belekavartam kevés befőzőport, majd ráöntöttem a vinettákra.
Irány a száraz dunszt.
Két nap múlva kapnak egy nedves dunsztot, majd jöhetnek az imádságok, hogy megmaradjanak a télig....
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg, milyen lesz?!?



2012 augusztus 3

Sárgadinnye leves

 

A hatalmas kánikulában nem volt kedvem főzni... Illetve nem akartam még nagyobb meleget a lakásban. Így született ez a finom, hűsítő leves.

Nem tudom, ha illik rá a leves elnevezés, mert egyáltalán nem kell főzni! De legyünk nagyvonalúak!

Tehát: kivágtam a sárgadinnye közepét, felvágtam apró kockákra (kb. 1x1 centi) és félretettem. Ez lesz a "galuska". A többi részt levágtam a héjról, és beletettem az aprítógépbe.

Néhány barackot szintén felvágtam "galuskának", a többit be az aprítógépbe.

Töltöttem még a gépbe havasi mézet, vaníliát és tejet.

Majd megnyomtam a gombot.

A "levest" még hígítottam egy kevés tejjel, beletettem a galuskákat, megszórtam kevés fahéjjal, díszítésnek pedig citromfű levél. Majd be a hűtőbe, hogy legalább a leves dideregjen egy kicsit.

2012 július 3

Zöldpettyes puliszka

Előzetesnek annyit, hogy imádom a hagyma zöldjét (is)! Ilyenkor tavasszal, nyár elején, lehetőleg minden ételbe ezt teszem, és közben mindig eszembe jut nagymamám (Isten nyugtassa...). Kertes házban laktak, és mikor a kertben annak idején szedett zöldhagymát, a zöldjét mindig összevágta apróra és odaadta a tyúkoknak. Főzéshez leginkább a fejét használta fel, a zöldjét csak a zsíros kenyérrel (kőműves flekken), illetve a fuszujka leveshez ettük.
Mikor kimegyek a piacra, és hagymát vásárolok, mindig kérek még egy marék zöldet "ráadásnak". Az eladók általában megkérdik: a tyúkoknak viszem? Majd benyúlnak a pult alá és adnak szívesen egy nagy marékkal: legalább kevesebbet kell eldobjunk megjegyzés kíséretében. És van aki nem is hiszi, hogy milyen finom a főtt és sült ételekbe.
Na de térjünk rá a puliszkára: tehát egy kisebb fazékban teszek oda olajat melegedni (vajjal biztos még finomabb lenne). Közben megmosok és felaprózok nagy marék hagyma zöldet- csak a zöld részét! Beledobom a forró olajba, és rögtön megsózom, majd lefedem. A sótól ereszt annyi levet, hogy abban aztán a hagymazöldek "elbágyadnak". Csak annyit hagyom, hogy még maradjon zöld! Kimérem a puliszkalisztet, rászórom az olajos hagymára, és kavargatom. Mikor a málé kezd illatozni, és közben a kavarás ellenére is oda kap egy kicsit a fazék aljához, akkor töltök hozzá kétszer annyi vizet mint a puliszkaliszt volt. Beledobok egy füstölt kockát, ha nincs egy kevés vegettát, lefödöm, és addig főzöm, míg elfövi a levét. A vége felé nem árt kavargatni, mert máskülönben odasül az alja.
Mikor már jó sűrű lett, hozzáadok egy kevés vajat vagy margarint, jól kikavarom, és lefödve hagyom.
Ez az eledel langyosan vagy hidegen adja ki igazán a finom aromákat.

Jaaaa...  És még annyit, hogy bármennyire hihetetlen, de ez a finomság, a sok hagyma ellenére is "csókálló" és szalonképes    :-)

 

2012 június 6

Csihány eltevése télire

Minthogy a tavaly nagyon jól sikeredett a komló eltevése, arra gondoltam, hogy idén megpróbálkozom a csihánnyal (csalán) is.
Így hát az idén is elmentem jó messze (annyira, hogy a távolból már csak egy icipici pontnak látszottam...), és szedtem három necc friss, por- és kipufogógáz mentes csihányt. Esetleg az őzek ha le nem pisilték...
Tehát: miután leszedtem, hazavittem, megpucoltam, megmostam, felapróztam a csihányt, beledobtam fövő vízbe. Minden liter vízhez tettem egy púpozott kanál jódozatlan sót. 3-4 perc fövés után, bekanalaztam a befőttes üvegekbe, és száraz dunsztba tettem. Csak úgy, minden befőzőpor és egyéb kemikália nélkül!
Két nap múlva, miután kivettem a takarók alól, újra kidunsztoltam őket.
Remélem, hogy ez is megáll úgy, mint a tavalyi komló.
Mellesleg megjegyzem, hogy komlót is tettem el... (mint a képen is látható) . A következő "dobás" a martilapu lesz, majd következik a medvehagyma és a pitypanglekvár.

Napraforgó fasírt

Megdaráltam 3 deci napraforgómagot és 2 deci szezámmagot. Ehhez hozzáadtam egy megdinsztelt  hagymát, és 3 cikk fokhagymát. Töltöttem rá 2 kanál szójaszószt, 1 deci olajat, hozzácsaptam 2 tojást és fűszereztem: só, bors, majd az egészet jól összekavartam. Annyi prézlit kevertem hozzá, hogy egy könnyen formálható paszta legyen belőle.
Mikor kész lett, még belekavartam egy bő deci szezámmagot, de ezt egyben.
Forró olajban kisütöttem.

Vinetta pástétom hidegen

Hiányzott valami a kenyér tetejéről ! ...
Hosszas töprengés után kifundáltam, hogy valami finom pástétom féleség nemléte okozza a tartós hiányérzetemet. Ezért elkészítettem a következő receptet:
Kivettem a mélydidergőből egy csomag vinettát (ez 2 szép nagy vinetta, egészben megsütve és megpucolva), és hagytam kiolvadni. Miután kiengedett, betettem az aprítógépbe a következő összetevőket: egy fél hagyma apróra vágva, 3 cikk fokhagyma, a még mindig didergő vinetta, kb. fél deci olaj (de lehet hogy egy egész volt...), só, bors, egy kávéskanál mustár, kb. fél deci házi ketchup, és a lényeg: finom, házi prézli!
Ezt az egészet addig kavartam, amíg sűrű paszta nem lett belőle.
A ketchupnak és a prézlinek köszönhetően, úgy színre mint állagra, a bolti májpástétomhoz rendkívül hasonlító kenni való sikeredett.
Egy hibája lett!!! Annyira finom, hogy nem lehet abbahagyni a folyamatos és szisztematikus pusztítását!




2012 március 28.


Úgy látszik, ez a hét a vinetta zabálás jegyében telik...