Volt egy szép őzbordám, elég nagy darab hússal rajta. Csütörtökön, a pác recept szerint bepácoltam a bordát. Vasárnap a következő finomság készült belőle:
A húst levágtam a bordákról, és a szálakat keresztbe vágva, vékony csíkokra vágtam. Minthogy kevés hús volt, tettünk még hozzá disznócubákot is szintén csíkokra vágva.
A csontokat visszatettem a páclébe, azzal a gondolattal, hogy ebből majd lesz egy finom vadas mártás.
Egy nagy lábosba tettem zsírt, és megpirítottam benne az apróra vágott hagymát, szalonnát, majd rádobtam a húsokat. Sóztam, borsóztam, egy pici mustár, és pirítottam. A végén hozzáadtam, az előző nap szedett szürke és lila pereszkéket. Felöntöttem fehér borocskával, és fedő alatt hagytam puhára párolódni.
Mikor minden megpuhult, besűrítettem liszttel elkevert joghurttal, és jól összeforraltam.
Egy aránylag hígra főzött natúr puliszkával fogyasztottuk el.
Az volt a legcsodálatosabb, hogy mindegyik falat más ízű volt: jól meg lehetett különböztetni az őz pikáns, aromás ízét, a disznóhús jellegzetes ízétől, meg persze a gombák semmivel össze nem téveszthető ízétől.
2010. október 24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése