Ezen eledel születésénél, a legnagyobb gond a keresztelő volt... mert fogalmam sem volt, hogyan is nevezzem: mert muszaka nem: se pityóka, se hús, se paradicsom nincs benne. Így hát nemes egyszerűséggel, egy 100%-ban saját kitalációjú névvel fogom illetni ezt a finomságot.
Rég nem ettem vinettát, és úgy gondoltam, ideje pótolni ezt a hiányosságot. Így hát kivettem a mélyhűtőből az eltett és lefagyasztott "vinetta érméket" (ez két vinettából készült).
Ez úgy készült még a tavaly ősszel, hogy meghámoztam a vinettákat (padlizsánokat), és keresztben felvágtam 7-8 mm vastag karikákra. Megsóztam mindkét felüket, és rátettem egy megdöntött lapítóra, és úgy hagytam egy félórányit, hogy a kesernyés levük kifolyjon. A palacsintasütő tepsit egy picit megolajoztam, és mindkét oldalukat megsütöttem. A lényeg, hogy csak nagyon pici olajban süssük. A vinetta van annyira aljas, hogy bármennyi olajat magába szív!
Megfőztem 2 nagyobb krumplit. Lereszeltem 2 murkot.
Az apróra vágott vinettaérméket felnégyeltem, a meghámozott krumplikat karikára vágtam, és az egészet összevegyítettem a nyersen lereszelt murkokkal. Sóztam, borsóztam, megszórtam kakukkfűvel, és hagytam pihenni vagy 2 órát, hogy az ízek összeérjenek. Hiába! Nekem időből van a legtöbb...
Egy hőálló tálat kivajaztam, megszórtam kevés prézlivel, majd belekanalaztam a fentebb leírt masszát.
Tejfölbe reszeltem sajtot - szerintem a legjobb füstölt sajttal - és jó vastagon ráöntöttem a leendő finomság tetejére.
És talán mondanom sem kell, be a forró lerbe...
Nem tudom, ismételjem-e önmagam, hogy már sokadszorra leírom: mennyei volt!!!
Csak azt sajnálom, hogy ismét elfelejtettem fényképet készíteni.
Sebaj! Van még a mélydidergőben vinetta, valamelyik nap megismétlem a szuperprodukciót, és majd pótolom a hiányosságokat.
2012 március 24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése