Birsalmás sütőtök lekvár

A piros szimbólumok jelentése: plusz egy nagy csepp szeretet a szívemből!

Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

Petőfi Sándor

És ha ősz, akkor hát must, sütőtök és birsalma!!! És volt mindhárom!!!
Gondoltam, de jó lenne egyesíteni a sütőtök bársonyosságát és édességét a birsalma aromájával! És így született az alábbi finom lekvár:
Néhány cikk sütőtököt (kb. 1,5 kg) betettem a lerbe sülni, irulni-pirulni.
Míg sült, megpucoltam néhány birsalmát (kb. 1,5 kg), akképpen, hogy a húsa legyen kb. fele-fele arányban a sütőtökkel. Kevés vízben odatettem főni. Mikor főtt, tettem belé néhány szegfűszeget.
Miután a tök megsült, a birs megfőtt, és mindkettő kihűlt, az aprítógépemmel összedaráltam őket.
Egy mély fazékban karamellizáltam kevés cukrot - kb. fél kilót. A birs megmaradt levével feloldottam, majd hozzáadtam a turmixolt tököt és birset. Miután felfőtt, fűszereztem kevés gyömbérrel és vaníliával. Főztem vagy 10 percet (de lehet volt 20 is), folyamatosan kavargatva, hogy ne süljön oda, és vigyázva, hogy mikor pufog a lekvár, össze ne spriccoljon mindent!!

2014 november 9

Marosfői őzlábgomba bécsiszelet

2013 szeptemberében, egy gombász ha Marosfőn kiment az erdőre, mezőre, a csodálatos pagonyokba, biztosan állíthatom, hogy a gombászmennyországban érezhette magát!!
Minthogy naponta leesett egy jó kis zápor, aránylag hűvösek voltak az esték meg a hajnalok, bő volt a harmat is, hát nagyon jó gombatermésnek örvendhettünk. Ami hihetetlen mennyiségben van az a különböző féle-fajta tinorúk és a galambgombák. Bőven volt ízletes vargánya - más néven: hirip, mátégomba, medve gomba - őzláb, gereben gomba, viszont meglepetésemre, nagyon kevés rókagomba,
Na de most az őzlábakról szeretnék írni: mindig az volt a gondom, hogy ezeket a finom gombákat csak frissen elkészítettük, elfogyasztottuk, és aztán novembertől egészen a következő júniusig csak kívántuk. De most Marosfőn a vendéglátónktól megtanultam, hogyan lehet tartósítani....

Hát ez annyira egyszerű, hogy fogalmam sincs, eddig miért nem próbáltam: tehát a gombák kalapját szépen megmossuk, hagyjuk száradni - esetleg konyharuhával felitatjuk róluk a vizet - majd panírozzuk, hogy legyen "bécsi szelet" belőlük: liszt-tojás-zsemlemorzsa. És rögtön betesszük a mélyhűtőbe dideregni.

Egyszerű... Nem?
Majd a télen lesznek képek is róla, mikor megsül az első széria....


2013 szeptember 14

Muszaka alapanyag télire

Javában tombol a vinetta (padlizsán) szezon. Bár mindenféle zöldséget nagyon szeretek, ez mégis az egyik kedvenc.
Készítettem egy finom muszakát. Nagyon finom lett. Költői kérdés: milyen lehetne még másmilyen?
Elkezdtem fantáziálgatni, hogy milyen jó lenne, ha egész télen és tavasszal lehetne élvezni ezeket a finomságokat... és akkor megszületett a nagy elhatározás: készítek muszaka alapanyagot, és tartósítani fogom.
Így született meg az alábbi recept.

A vinettákat meghámoztam, majd ujjnyi (szűk centi) vastag karikákra vágtam. Megsóztam őket, és egy ferde lapítóra tettem 20-25 percre, hogy kicsorogjon a levük. Utána papírtörlővel leitattam a levüket, majd pirosra sütöttem őket egy tepsiben. Nagyon kevés olajat kell alájuk tölteni!

Mikor az egész megsült, befőttes üvegekbe tettem, majd nekifogtam a "fojtásnak".
Olajban dinszteltem hagymát és mikor szép üveges lett, adtam hozzá fokhagymát.
Lévén nagyon meleg, nem töltöttem az időt paradicsommártás készítésével- a kész paradicsomlevet használtam fel. Tehát feltöltöttem a hagymás olajat paradicsomlével, majd fűszereztem: bors, pici cukor, bazsalikom, rozmaring. Főzicskéltem vagy 20-25 percig. A végén belekavartam kevés befőzőport, majd ráöntöttem a vinettákra.
Irány a száraz dunszt.
Két nap múlva kapnak egy nedves dunsztot, majd jöhetnek az imádságok, hogy megmaradjanak a télig....
Kíváncsi vagyok, hogy tényleg, milyen lesz?!?



2012 augusztus 3

Medvehagyma eltevés

 

Hát igen...

Szerencsém volt: annyi medvehagymát találtam, hogy sajnáltam, hogy nincs nálam kasza. Csodálatos hangulatban szüreteltem, csak hazafelé kezdtem gondolkodni, hogyan is fogom eltenni ezt a rengeteg lapit?

Na de szépen beáztattam, megmostam az egészet, majd úgy döntöttem, hogy háromféle módon teszem el:

1. lefagyasztva: ezt nem fogom nagyon részletezni: hagytam a leveleket lecsepegni,összeraktam őket, és irány a mélydidergő.
2. pasztának: ez már babrásabb volt: felvágtam a leveleket apróbb darabokra, majd az aprító gépecskémmel, apróra daráltam-zúztam. Megszórtam jódozatlan sóval, öntöttem hozzá olajat és jól összekavartam. Hagytam vagy 3 órát érni az ízeket, közben megkavargattam, mikor eszembe jutott. Majd belapátolgattam (na jó- kanalaztam...) befőttes üvegekbe. A tetejükre olajat öntöttem, lecsavaroztam az üvegeket, és betettem a hűtőbe. Egyet a kamrába hagyok, mert kíváncsi vagyok, hogy bírja-e?
3. szárítva: ezt a változatot a saját ősz szakállamra készítettem. A leveleket betettem konyharuhák közé szikkadni. Az elképzelés az, hogy egy nap múlva majd felteszem a szekrény tetejére száradni. Mikor teljesen meg- illetve kiszáradnak, majd összemorzsolom, mint a petrezselyem zöldet... Egyelőre fogalmam sincs, hogy jó lesz-e, de (a csík hal megy elől) a remény hal meg utoljára.

Ez itt a reklám helye:  Május 9-én (a győzelem napján...) indul egy új blog, amelynek a témája a betegségek lelki eredete.
Ha feliratkozol a hírlevélre, akkor kb. 3 hónapig minden reggel fogsz kapni egy rövid kis cikket egy betegségről, és annak okairól.
Tehát feliratkozás: itt

2012 április 30

Martilapu eltevése

Ismét martilapu szezon (is) van. Nagyon finom leveseket lehet belőle készíteni (egy jól eltalált recept itt), de valamelyik nap lesz egy sajtos gombóc is...
Igen ám, de amennyi finomságot össze lehet szedni egy kis barangolás közben, az ember fia képtelen mind most megenni, így hát el kell tenni későbbre, vagy télire.
A martilaput is tulajdonképpen pont úgy tettem el, mint a többi ilyen zöldséget: minden liter vízhez tettem egy púpozott kanál jódozatlan sót. 3-4 perc fövés után, bekanalaztam a befőttes üvegekbe, és száraz dunsztba tettem.Majd aztán még lesz esetleg egy dunszt, és táj piac...

Május 9-én (a győzelem napján...) indul egy új blog, amelynek a témája a betegségek lelki eredete.
Ha feliratkozol a hírlevélre, akkor kb. 3 hónapig minden reggel fogsz kapni egy rövid kis cikket egy betegségről, és annak okairól.
A készülő blog megtekinthető itt


2012. április 30

Csihány eltevése télire

Minthogy a tavaly nagyon jól sikeredett a komló eltevése, arra gondoltam, hogy idén megpróbálkozom a csihánnyal (csalán) is.
Így hát az idén is elmentem jó messze (annyira, hogy a távolból már csak egy icipici pontnak látszottam...), és szedtem három necc friss, por- és kipufogógáz mentes csihányt. Esetleg az őzek ha le nem pisilték...
Tehát: miután leszedtem, hazavittem, megpucoltam, megmostam, felapróztam a csihányt, beledobtam fövő vízbe. Minden liter vízhez tettem egy púpozott kanál jódozatlan sót. 3-4 perc fövés után, bekanalaztam a befőttes üvegekbe, és száraz dunsztba tettem. Csak úgy, minden befőzőpor és egyéb kemikália nélkül!
Két nap múlva, miután kivettem a takarók alól, újra kidunsztoltam őket.
Remélem, hogy ez is megáll úgy, mint a tavalyi komló.
Mellesleg megjegyzem, hogy komlót is tettem el... (mint a képen is látható) . A következő "dobás" a martilapu lesz, majd következik a medvehagyma és a pitypanglekvár.

Fenyőszirup

Vasárnap, május 29-én fenn voltunk a Kelemen havasokban, a Ló tisztáson. Szedtem kábé fél kiló fenyőrügyet, köhögés elleni szirupnak. Szerencsére nem köhögök...

Kedden, egy szűrőben megmostam a rügyeket - na nem mintha úgy összekoszolódtak volna azon a drága finom, havasi levegőn.

Beletettem őket egy 3 literes befőttes üvegbe, majd rátöltöttem annyi vizet, hogy ellepje- úgy másfél liternyit. Rászórtam egy 50 grammos citromsó tasaknak kábé az egyharmadát, és hagytam egy napig ázni. Akkor átöntöttem az egészet egy fazékba, és odatettem főni. Kimondhatatlanul jó illat lett a lakásban. Egy hirtelen ötlettől (vagy ihlettől... ) vezérelve, mikor elkezdett főni, beleszórtam egy kanálnyi ánizst.

2011. június 1.

Komló eltevése

Ez egy próba...
Remélem, hogy fog sikerülni!
Minthogy az elmúlt hetekben ettünk komlós paszulylevest, és rendkívül ízlett, arra gondoltam, hogy jó lenne eltenni arra az időszakra is, mikor már nem lesz fogyasztásra alkalmas. Így hát miután szedtem egy nagy zacskó komlórügyet, felszaggattam egyforma, kb. 2-3 centis darabokra. Az egészet megmostam, és odatettem sós fővő vizbe: 1 liter vízhez, tettem 1 mérőkanál sót. Kb 3-4 perc főzés után, a komlót belétettem befőttes üvegekbe, majd ráöntöttem a forró levet, és irány a száraz dunszt. Három nap múlva még egyszer kidunsztoltam, ismét három nap után pedig másodszor is.
Kérdés, hogy el fog-e állni őszig-télig? 

Most december van... És elállt !!! Így, tartósítószer nélkül...

2011. április 19.

Mustáros savanyúság

Vettem 2 kiló zöldparadicsomot, 2 kiló paprikát és 2 kiló hagymát. Ezeket mind megmostam, majd felvágtam vékony csíkokra. Beledobáltam őket egy nagy fazékba, megszórtam sóval, és kb. 40 deka mustárral.

Hagytam másnapig, hogy az ízek összeérjenek.

Akkor a zöldségeket belapátoltam befőttes üvegekbe. A megmaradt levet felöntöttem vízzel, majd fűszereztem: cukor, bors, kapor, csombor, ecet. Miután felfőtt, kevés szalicil.

Ezt ráöntöttem a zöldségekre, és kész.

Nagyon finom, pikáns savanyúság sikeredett.

2010. október 16

Szőlődzsem dióval

Vettem két kiló, szép nagy szemű szőlőt. Ezt leszemelgettem, és bele tettem egy fazékba főni egy nagyon kevés vízzel.

Rászórtam 30-35 deka (szemre s ész nélkül…) az aprítógéppel darabosra őrölt diót, egy kiló cukrot, egy kávéskanál citromsót, egy kicsi tasak vaníliacukrot és egy kávéskanál fahéjat.

Miután felfőtt, hagytam, hogy elfője a habját – kb. 20 perc. Kicsit megbolondítottam zselésítő porral, majd be az üvegekbe.

Nagyon finom, érdekes íze lett. Ilyen dzsemet eddig még nem ettem!

2010. október 8


Most így utólag, tudom, hogy ez nem lekvár, hanem dzsem! Honnan tudom?
Ebből a bejegyzésből....

2012 június 5
 

Korallgomba savanyúság

Október 3-án, vasárnap fent a Kelemenekben, közel a főgerinchez, találtam egy hatalmas korallgomba telepet.

Minthogy a mélyhűtőben már nem volt több hely, kénytelen voltam befőttes üvegekbe tenni, a kamrába. A következőképpen tettem el:

A gombáknak megnyírtam a tetejét, mert a szakik szerint, ha van is valami méreganyag ebben a gombában, akkor az a korall ágacskák végében van. Majd kicsit szétszedtem a gombát, megmostam és bedobtam sós fövő vízbe, kb. 1 percre. Leöntöttem a vizet, majd tettem oda főni tiszta vizet. Ebbe tettem sót, szemes borst, kapor és csombor magot, mustármagot, és kevés ecetet és cukrot. Amíg ez a víz is felfőtt, beletettem a gombákat befőttes üvegbe. Azt hittem, hogy több is megtelik, de mindössze kettő lett, úgy összement a gomba. Mikor a víz felfőtt, tettem belé egy kevés befőző port, majd ráöntöttem a gombákra. Az üvegeket pedig száraz dunsztba tettem.

2010. október 4

Vinetta savanyúság

Mesélte valaki, hogy ezelőtt egy-két évvel evett vinettából (padlizsán, na, hogy mindenki értse) készült savanyúságot, és hogy milyen finom volt. Nekem se kellett több, nekifogtam és elkészítettem.

Utánanéztem a világhálón, hogy mások hogyan csinálják?

Vettem 4 szép vinettát, megpucoltam, és felaprítottam, kb. 1 cm-es kocákra. Jól megsóztam, és leöntöttem citromlével. Úgy hagytam egy edényben, kb. 4 órát, időnként megforgatva a lében, amit eresztett. Utána beleöntöttem egy szűrőbe, lemostam róla a barna levelet, és hagytam másnapig csepegni-száradni.

Másnap kevés olajon megsütöttem a vinetta kockákat, és a közben felkarikázott murkot, és pálcikára vágott zellert is. Ezeket a változtatásokat én eszközöltem az eredeti recepthez képest, mert arra gondoltam, hogyha megsütöm a gyökérzöldségeket is, akkor egyrészt puhábbak lesznek, másrészt pedig ez a savanyúság fog kapni egy a sült paprika ízére hasonlító aromát.

Majd tettem a befőttes üvegek aljába: kaprot, csombortot, zellerlevelet és fokhagymát. Ezekre rétegesen a vinettát, murkot, zöld és piros paprikát, és a zellert, addig, amíg minden elfogyott. Majd az egészet nyakon öntöttem egy fűszeres fövésben levő löttyel, amiben volt víz, ecet, bors, mustármag és kevés tartósítószer.

Fogalmam sincs, hogy milyen lesz? Szépnek, szép…

Utólag elmondhatom, hogy nagyon tartalmas és aromás eledel. Nagyon jól megy, mint egy enyhén savanykás körítés.

2010. szeptember 23

Dinnyehéj lekvár 1 + 2

Régóta készülök, hogy elkészítsem ezt a nagyszerű édességet.

Tehát, miután kiettem a görögdinnye belét, a héjáról letakarítottam majdnem az egész piros részt – de egy keveset azért hagytam – és kívül levágtam a sötétzöld héját. Ezt a világoszöld héjat felvágtam kb. ujjnyi széles csíkokra, majd egy centis darabokra. Ezt betettem főni ecetes vízbe: két rész víz, egy rész ecet.

Miután megfőtt, leöntöttem róla a vizet, folyóvíznél jól lemostam, és hagytam lecsepegni.

Egy edényben odatettem közel olyan súlyú cukrot, mint amennyi a dinnyehéj. Töltöttem hozzá egy ötöd mennyiségű vizet és citromsót, valamint vaníliát és fahéjat. Mikor a szirup felfőtt, hozzáadtam a dinnyehéjat, és egy kevés mazsolát. Addig főztem, amíg a szirup elfőtte a habot: kb. 20 percet.

Adtam hozzá egy kevés zselésítő anyagot, és kész!

Annyira ízlett az elkészült lekvár – úgy nekem, mint az általam megkínált nekem kedves személyeknek, hogy négy nap múlva, elkészítettem az 1.1-es verziót!

Ez úgy készült, hogy vásároltam még egy sárgadinnyét és három banánt.

Először a görögdinnyehéjat felkockáztam, megfőztem ecetes vízben, lecsepegtettem, majd odatettem főni a szirupba. Utána felvágtam apró kockákra a sárgadinnyét és a banánokat, pont, mint a görögdinnye héját. Hozzávetőleg mindhárom gyümölcsből egyharmad arányban tettem a lekvárba de a sárgadinnyét és a banánt csak a szirupban főztem és azt is csak a végén, kb. 10 percig.

Ez talán még finomabb lett mint az 1.0-ás verzió…

2010. szeptember 4

Most így utólag, tudom, hogy ez nem lekvár, hanem dzsem! Honnan tudom?
Ebből a bejegyzésből....

2012 június 5

Zakuszka

Az idén nem a jól „megszokott” receptek alapján készítettem a zakuszkát, hanem improvizáltam. Annyira jól sikerült, hogy elhatároztam, leírom.

Minthogy 3 félét akartam készíteni, nevezetesen vinettásat, gombásat és paszulyosat, először is csináltam egy „alapanyagot”. Ez a következőképpen készült:

Vettem 8 kg paradicsompaprikát, 2 kg hagymát. Ezt megmostam, megpucoltam és az aprítógéppel összezúztam apró darabokra, sóztam és 2,5 deci olajjal odatettem főni. Be a lerbe, hogy ne kelljen kavargassam!

A kuktában megfőztem 2 kg murkot és 1 kg zellert. Mikor ezek is megfőttek, vártam egy keveset, hogy meghűljenek, majd felaprítottam, és hozzáadtam a paprikához. Ugyanekkor még töltöttem az alapanyaghoz 2,5 liter paradicsompasztát és a fűszereket: só, bors megdarálva, cukor, és a teatojásban babérlevél, mustármag és leostyán.

Mikor az alapanyag készen lett, akkor háromfelé osztottam, és következtek a belevalók, a következő fűszerezéssel:

1.- A vinettás zakuszkába tettem 3 kg megsült vinettát, jól összeaprítva, és fűszernek egy kevés leostyánt. Ezekkel egy keveset főztem, majd be az üvegekbe.

2.- A gombás zakuszkába tettem kb. 3 kg párolt és apróra zúzott galambgombát. Fűszerezés: fokhagymapor, csombor, kakukkfű és bazsalikom. Ezt viszont már elég sokat főztem, hogy a gomba tökéletesen készüljön el.

3.- A paszulyos zakuszkába tettem másfél kiló főtt paszulyt. A szemeket egyben hagytam, hogy legyen mutatós. Fűszerek: fokhagymapor, kakukkfű, bazsalikom és szegfűbors. Ezt nem főztem sokat, csak épp annyit, hogy az ízek érjenek össze.

2010. szeptember 1

Bodzabogyó lekvár

Szedtem az erdő alatt egy nagy zacskó érett bodzabogyót.

Mikor hazaértem, egy villával leszemelgettem a bogyókat a gerezdekről. Lett kb. másfél kiló bogyó. Tettem hozzá 1 kg cukrot, 2 kicsi tasak vanília port, fahéjat és citromsót és egy nagyon kevés vizet. Ezt odatettem főni.

Közben megpucoltam 4 nagy murkot, és egy másik edényben megfőztem őket egy kevés vízben.

Mikor puhára főttek, leszűrtem, majd miután kihűltek, összeturmixoltam az aprítógéppel.

Ezt hozzáadtam az időközben fövő bodzalekvárhoz.

A végén tettem a lekvárba egy kevés zselésítő anyagot és egy kevés tartósító szert.

 

2010. augusztus 23

Most így utólag, tudom, hogy ez nem lekvár, hanem dzsem! Honnan tudom?
Ebből a bejegyzésből....

2012 június 5
 

Szardínia házilag

Kaptam ismét az unokahúgoméktól néhány finom halacskát. Minthogy kívántam a "halkonzervet", elhatároztam, hogy én is készítek egy adagot, a saját fejemtől. Utána olvastam a recepteknek... Miközben mentem a piacra friss zöldségért, kitaláltam, hogy a halat külön fogom megfőzni a zöldségtől, hogy a zöldségek maradjanak egészben, és "ropogósak". Ezért a következőképpen készítettem el:

Megpucoltam és felvágtam murkot, zellert és petrezselymet, és odatettem főni sós vízben. Egy külön edényben tettem oda főni friss zöldborsót. Amíg a zöldségek főttek - csak néhány percig hagytam főni, hogy maradjanak ropogósak - odakészítettem a halacskákat: miután meglobbantottam sós-ecetes vízben, és egy ollóval levágtam az uszonyokat, behelyeztem őket a kukta aljába. Tettem rá karikára vágott hagymát, fokhagymát, kevés olajat, paradicsomlevet, ecetet, és fűszereztem: só, bors, mustármag, koriander, szegfűbors, babérlevél, leostyán és cukor. Miután a zöldségek megfőttek, leszűrtem a levet, és ezzel a finom zöldség lével felöntöttem a kukta tartalmát, annyira, hogy a halacskákat épp ellepje (hogy tudjanak úszkálni...). Hagytam főni 3 órát. A léből egy keveset megtartottam.

Miután a halak megfőttek, szétosztottam a húsokat befőttes üvegekbe. A leszűrt zöldségeket meg egy doboz csemegekukoricát összefőztem a kuktában a fűszeres lével - kb. 1 perc -, és ráöntöttem a halacskákra. A megmaradt levet felfőztem egy kevés befőző porral, és színültig töltöttem az üvegeket, majd lezártam őket, és betettem száraz dunsztba.

Mit ne mondjak?  Hihetetlenül finomra sikeredett!!

 

2010. augusztus 1