Megint egy agymenés! Fogalmam sincs, hogy hívhatják ezt a felséges kaját, én mindenesetre erre az előkelő (?) névre kereszteltem. A története a következő: a TVR1-en elkaptam egy műsor végét, mikor is a műsorvezető férfi, egy lábosban süldögélő zöldségeket nyakon önti tejföllel. Annyira gusztusos volt, hogy rögtön megkívántam. Nem tudom, ő hogyan készítette, de én a következőt kotyvasztottam:
Gyufaszál méretűre vágtam egy nagy hagymát, egy óriási murkot, egy fél zellert és egy peszternákot („tudományosan”: paszternák), és vékony csíkokra káposztát és paprikát.
A forró wokban odatettem pirulni szezámmagot és köményt. Mikor annyira pirultak, hogy kezdtek ugrálni, mint a pattogatott kakas, ráöntöttem egy kevés olajat, majd belédobáltam a hagymát.
Miután megüvegesedett, hozzáadtam a gyökér zöldségeket. Sóztam, borsóztam, majd miután enyhén megpirultak, nyakon öntöttem egy kevés fehérborral, hogy legyen, miben „izzadjanak”. Rövid idő múlva következett a káposzta, majd utoljára a paprika. Ezt is sóztam és borsóztam, majd miután az összes zöldséget összekevertem, megszórtam egy pici cukorral, és ráöntöttem egy kevés ecetet.
Miután megpárolódtak a zöldségek, de azért ropogósak maradtak (!), öntöttem rájuk egy kevés szójaszószt, és rájuk csurgattam a tejfölös mártást, ami két tojásból, egy kevés chiliből és jó sok tejfölből készült.
Ez az ízletes, egészséges, ínycsiklandó eledel, nagyon jól megy főtt csigalaskával, de el tudom képzelni, mint puliszkával, mint rizzsel.
2010. szeptember 22
