Tócsni

Imádom a krumplit (is).
Szerettem volna valami finom krumplis eledelt készíteni. Így hát elkészült ez a tócsni.
Most, így hogy leírom, hogy tócsni, hát nem igazán gurul végig jól a szó az én magyar nyelvemen. Nosza, hamar utánanézek a Wikipédián:
A következőt írja: link itt

A tócsni ( más nevein berét, berhe, bodag, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, görhöny, harula, krumplibaba krumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, pacsni, placki, recsege, röstiburgonya, rösztike, tócsi, toksa) reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel. A legvalószínűbb feltételezés szerint a tótlángos névből alakulhatott ki a tócsni név, ami Magyarországon a lapcsánka név után a legelterjedtebb. Az alaprecept a legszegényesebb időket idézi, de a népi találékonyság mindig azzal egészítette ki, amihez éppen hozzá tudott jutni.

Eredete:Az eredete nem ismert. A „hlebcsánka” elnevezésből ítélve felvidéki eredetű étel lehet, szlovákul a szó „kenyérkét” jelent. Nagyon sok verziója létezik, így a svájci rösti, a svéd rarakor, az angolszász hash browns, vagy a magyar tócsi, tócsni, toksa (Észak-Magyarország), macok (Mátra), cicege, tócsi (Veszprém megye), lapcsánka (Somogy), (Baranya) és (Zala megye), lepcsánka Hajdúságban, Nyírségben gánica (Őrség), matutka (Közép-Magyarország), krumliprósza (Somogy), (Baranya) és (Zala megye), görhöny (Szabolcs-Szatmár megye), lapotyka (Vas megye), a Dunántúlon több néven ismert (melyek receptje eltérhet): beré, berét, cicege, tócsi, enge-menge, krumplimálé. Emellett a rösztike, a harula, röstiburgonya, lepkepotyi, placki, bramborák és még sok néven ismert ez a krumplilepény, de a lényeg mindegyiknél ugyanaz: nyersen reszelt krumpli olajban kisütve

Több változata ismeretes fűszerezésben, elkészítésben. Az egyszerűbb, gyorsabb változatot lehet csak krumplival és liszttel, hagyma, fokhagyma, tej és tojás nélkül készíteni.

 Na, ha már ennyire megokosodtam (tunk...), akkor leírom, hogy én miképpen készítettem:
megpucoltam kb. 1 kiló pityókát, egy hagymát és 3 cikk fokhagymát. A krumplikat betettem az aprítógépbe.

 

Kiöntöttem egy tálba, és megszórtam 3 kanál liszttel, majd egy kisebb lábosban megpirítottam az apróra vágott hagymát, és azt is hozzáadtam. Bele ütöttem két tojássárgát, megszórtam kb. 3 kanál szezámmaggal, só, bors, és kevés leostyán (hiába, ezt is szeretem) és az apróra zúzott fokhagyma. Jól összekavartam, még hozzáadtam egy kanál olajat, és guszta kis fasírtokat készítettem belőle.

Minthogy nem akartam túl sok égett olajat enni meg szagolni, úgy döntöttem, hogy "szárazon" sütöm meg. Így hát egy tepsi aljába sütőfóliát tettem, arra a fasírtokat és irány a sütő.

 Nagyon finom - és remélem egészséges - fasírozottak kerekedtek.

Biztos egészségesek, mert a régiek szerint, ha valami jól esik, az már fél egészség!
Az újabbak szerint, ha valami jó, az vagy hizlal, vagy ártalmas, vagy erkölcstelen (a mai világban erkölcstelen?!?).
Milyen jó, hogy régi vagyok!!!   :-)

Na... Elkészült a tócsni (vagy mi...), bevittem ide a blogba is, és még mindig nem tudom, hogy itt Erdélyben hogy is hívják...  Talán pityókafasírt?


2012 február 10